Mák Ferenc üdvözli most készülő honlapján

Gyűrődések

Nagy érdeklődéssel olvastam a minap napilapunk Át tudjuk-e adni az utókornak? című beszámolóját arról az ünnepségről, amelyen megemlékeztek a száz évvel ezelőtt, 1912-ben született, a Delibláti homokpusztára vonatkozó tájvédelmi törvényről. Sorsdöntő volt az akkori elhatározás az Európa Szaharájának is nevezett különleges terület jövőjét illetően, hiszen ennek nyomán vált a homokpuszta kultúrtájjá, s ha igaza is van a politikusnak, hogy mindez a csatornarendszerünk és vasúti hálózatunk (had tegyem hozzá a szabadkai városromboló tervekre utalva: a városaink polgári arculatának) kialakulásához hasonlóan „az Osztrák–Magyar Monarchia idejében történt”, s örökségünk megőrzése tekintetében évtizedek óta „nincsen semmiféle haladás sem, csupán helyben topogás, nyöszörgés és nyögés”, és életünk jószerével arról szól, hogy kulturális és szellemi hagyományaink megóvására erőnkön felüli energiákat kell pazarolnunk, holott működhetne ez belátóbb, humánusabb körülmények közepette is.